Mafia-Frenki-Mafia

Köszpontja

A szicíliai Cosa Nostra eredete [szerkesztés]

Hosszú ideje folyik vita a maffia középkori eredetéről. Az elhunyt egykori maffiózó és Pentito (áruló) Tommaso Buscetta úgy gondolta, már akkor is létezett. Valószínűleg az "eredeti" Maffia egy titkos társaság volt a 15. században, amely felesküdött, hogy megvédi Szicília népét a katalán martalócoktól. Csak nagyon kevés történelmi bizonyíték maradt fent, amely alátámasztaná ezt a feltevést. A többségében elfogadott elmélet szerint a Maffia az elnyomás, a római és észak-olasz fennhatóság, és a külső invázió ellen lázadók csoportja volt.

Az Olaszországban 1860-tól megkezdődött egyesülési folyamata azzal járt, hogy Szicíliában nem létezett elég erős állami szervezet ahhoz, hogy a latifundiumok (nagybirtokok) számára megfelelő biztonságot nyújthasson. A nagy földbirtokos családok így létrehoztak egy védelmi erőt, amely gyorsan kiterjeszkedett Szicília összes gazdasági területére (húspiacok, szállítmányozási vállalatok, kikötői raktárak, malmok). Az egyre növekedő befolyással bíró szervezet beszivárgott a helyi majd a regionális politikai életbe is. 1924–1929 között Cesare Mori prefektus teljhatalmat kapott a szigeten Benito Mussolinitól, és nekilátott a maffia kiirtásának. Az üldöztetés azonban csak az illegalitásba kergette a maffiózókat és kikényszerítette a földrajzi elterjedésüket. Az 1920-as években egy maffiózó-család Tuniszban telepedett meg, mások pedig éltek az Egyesült Államokba irányuló szicíliai bevándorlás adta lehetőségekkel: Joe Masseria, Carlo Gambino, Joseph Bonanno és Charlie "Lucky" Luciano. Az amerikai hadsereg második világháborús, 1943-as szicíliai invázióját követően a régi vidéki maffiacsaládok átvették az amerikai olasz maffia modern eljárásait és lassan nemzetközi jelentőségű bűnszervezetté nőtték ki magukat. 

La Cosa Nostra [szerkesztés]

A Szicíliából az Egyesült Államokba kivándorolt maffiózók kezdetben az USA keleti partján telepedtek le. New Yorkban az 1930-as években Salvatore "Lucky" Luciano összehívta A Bizottságot, az Öt Család a Bonanno, a Profaci, a Gambino, a Genovese, és a Lucchese család vezetőit, hogy felosszák az országot és közösen irányítsák a maffia működését az Egyesült Államokban. Idővel maffiacsaládok alakultak még New Jerseyben, Chicagóban, Pennsylvaniában, Új-Angliában, Clevelandben, Kaliforniában, New Orleansban, St. Louisban, Kansasban, Floridában, Detroitban, Seattle-ben, Wisconsinban és Kanadában is.

Az 1920-as években Chicagóban a szervezett bűnözést a hírhedt gengszter Al Capone vezette. Több millió dolláros birodalmon uralkodott vasmarokkal, és családjának mintegy ezer tagja volt.

Az amerikai olasz maffiába kezdetben csak szicíliai származású emberek tartozhattak, olyanok akiknek felmenőik szicíliaiak voltak. Ahhoz, hogy valaki a Cosa Nostra tagja lehessen legalább egy befutott embernek, a család egyik tagjának kellett ajánlania, és végre kellett hajtania egy elrendelt gyilkosságot a főnök akarata szerint. Ha sikerrel járt egy rituális szertartáson beavatták, ahol az ujját megszúrták, vérét Szűz Mária vagy szentek képére csepegtették, a kártyát meggyújtották majd a kezébe adták, és hűséget eskettek vele: Úgy égjen a lelkem a pokol tűzében, ahogy ez a kártya ég, ha megszegem az eskümet.

Az 1980-as és 1990-es évekre az Egyesült Államokban a beavatási szertartás idejétmúlttá vált, a tagfelvétel feltételei is megváltoztak. A szicíliai vért, már csak apai ágon kellett felmutatni, és előfordulhatott az is, hogy valaki megvette a tagságát. A 80-as évek végén az amerikai maffia családok afro és latin-amerikaiakat is alkalmazni kezdtek, és ezzel hatalmassá vált a kulturális különbség a növekvő amerikai és a konzervatív szicíliai maffia között. 1974 és 1979 között a szakadékot érezhetővé tette a Bonanno-család egyik befolyásos kapitánya, Carmine "Lilo" Galante aki a kábítószer kereskedelem növelésére katonákat hozatott át Szicílából az Egyesült Államokba. A szicíliaiak az őshazában bevált ám véres módszerekkel dolgoztak, ami hamar kiváltotta az amerikaiak nemtetszését. Az FBI Donnie Brasco néven beépült ügynöke is megerősítette jelentésében, hogy komoly ellentét van az amerikai és a szicíliai maffiózók között. Az ellentétek nyomán 1979. július 12-én Galante véres merénylet áldozata lett, ami egy időre megosztotta a Bonanno-családot.

Az amerikai olasz maffiára csak további nyomást gyakorolt az 1970-ben bevezetett "RICO" (Racketeer Influenced and Corrupt Organizations) vagyis zsarolással kapcsolatos, és korrupt szervezetek elleni szövetségi törvény. Ennek értelmében a szövetségi hatóságoknak nem kellett bizonyítaniuk bűncselekmények elkövetését, csak a vádlottak bűnszervezetekben való tagságát.

A maffia rádöbbent, hogy a régi szokások nem felelnek meg az új környezetnek, és új irányelvekre van szükség. 1976-ban Carlo Gambino halálával a Gambino-család új feje Paul "Big Paul" Castellano lett. Castellano új szabályokat hozott, hogy ne vonja magára a kormány figyelmét. A szervezetek tevékenységének nem lehettek sem civil, sem rendőr áldozatai, és halálbüntetés terhe mellett tiltotta a kábítószerkereskedést. Politikájának értelmében a Gambino-család megállapodásokat kötött más etnikumokból származó bűnöző csoportokkal, és talán elsőként munkalehetőséget is biztosított számukra. 1985. december 16-án azonban Castellano is merénylet áldozata lett. A Castellanót követő új főnök, John Gotti avatta be a maffia első nem 100%-ig olasz tagját, és ezzel véglegesen szakított a szicíliai maffia tradícióival.

Senki sem mutathatja be magát közvetlenül egy másik családtagnak, egy harmadik személynek kell megtennie azt.
Soha ne nézz más családtag asszonyára.
Soha ne mutatkozz rendőrökkel.
Ne járj kocsmákba és klubokba.
Mindig állj szolgálatára a családnak, még akkor is, ha a feleséged gyermeket szül.
Mindig tiszteld a döntéseket.
Az asszonyokat kezeld tisztelettel.
Mindig az igazat válaszold, amikor kérdéssel fordulnak hozzád.
Ne vegyél el pénzt, ha az más taghoz vagy más családhoz tartozik.
Azok, akik nem tartozhatnak a maffiához: bárki, akinek közeli rokona a rendőrség tagja, bárki, aki rokonságban áll a család tagjának szeretőjével, bárki, aki nem tiszteli az erkölcsi értékeket.